Képzőművészethez, azon belül pedig kortárs képzőművészethez kapcsolódó tevékenységünk kiemelten szerveződik két festőművész köré, akiket röviden itt bemutatunk. Mindkettőjüket tagjaink között is tisztelhetjük; szellemi és erkölcsi támogatásukért, tevékenységünket gazdagító, színesítő hozzájárulásukért külön köszönettel tartozunk nekik.

Pálfy Juli-Anna

Csapon születtem, épp csak „odaát”. Gyerekkorom Nagypaládhoz köt, félig szatmárinak érzem magam.
Beregszászban érettségiztem, művészeti tanulmányaimat Ungváron végeztem. Tanáraim: rajz – Berecz Vilmos, festészet – Petky Sándor, komponálás – Duncsák Attila.
1994-óta élek itthon és veszek részt a magyar művészeti életben. Képeim sok kiállításon szerepeltek már, Komáromtól Szegedig, Soprontól Nyíregyházáig, Budapesttől Vajáig, stb., de eljutottak az USA-ba, Kanadába, Luxemburgba és Izraelbe is.
Résztvevője voltam, vagyok a Hajdúsági Nemzetkőzi Művésztelepnek, a VajaArt Nemzetközi Művésztelepnek, a Vajai Téli Alkotótábornak.
Képeim megtalálhatóak a Magyar Kincstár tulajdonában, magyarországi és külföldi múzeumokban, magángyűjteményekben.
A Móra kiadásában megjelent gyerekkönyveimet már több mint tíz éve olvassák. 2008-ban Röviden c. verseskötetem jelent meg.
Törekszem a harmóniára, szeretném azt hinni, hogy festményeimmel, írásaimmal érzelmeket közvetítek, s a magam módján megfogalmazva adhatom át kortársaimnak.

Pálfy Julianna festőművész, író

Pálfy István (Putyu)

Ungváron születtem.
Ungváron jártam iskolába, itt végeztem művészeti tanulmányaimat.
Ungváron tanult Munkácsy Mihály, Csontváry Kosztka Tivadar…
Ungvári magyar vagyok – Ungari, Ungherese, Ungarisch, Ungárszki…
Nyolc évesen már kiállításon szerepelt egy képem, de én Albert Flórián akartam lenni. Első rajztanárom és mentorom Bakonyi Zoltán volt. Majd hat évig tanultam tőle kisebb-nagyobb megszakításokkal. Nem volt jó művész, annál nagyobb tanár. Majdnem mindent, amit a képzőművészetről tudni kell, tőle tanultam meg. A későbbi szaktanáraim Prágában, Budapesten, Szentpéterváron (Leningrádban) végezték tanulmányaikat. Duncsák Attila – aki a komponálást oktatta – szellemisége, modern világnézete volt meghatározó számomra.
1967-ben halottam először Jimi Hendrix zenéjét, akkor eldöntöttem, hogy sem szovjet, sem tájképfestő nem leszek. Tizenöt éven keresztül alig festettem.
1971-ben elvittek katonának Belorussziába (Szovjet Fehéroroszországba) két évre. Később voltam belsőépítész, plakátfestő, kirakatrendező, dísztárgykészítő, stb.
A 80-s évek közepén újra kezdtem festeni. Hatással voltak rám Kondor grafikái, Fellini filmjei, Jimi Hendrix zenéje, Dali, Miro, Bosch  és Csontváry képei. Ők határozták meg művészetem.
1991-ben megalapítottuk a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságát, melynek 1994-ig választott titkára voltam.
1994-ben a családommal áttelepültem Magyarországra. 1993-tól 1995-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának választmányi tagja voltam.
Résztvevője voltam, vagyok a Mezőkövesdi Nemzetközi Művésztelepnek, Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek, VajaArt Nemzetközi Művésztelepnek, Vajai Téli Alkotótábornak. 2004-ben, munkásságom elismeréseként Vaján nívódíjat kaptam.
Köztéri alkotásaim közül a Nyíregyházi Esélycentrum Életfa c. térplasztika a kedvencem.
Megtaláltam, részben kikísérleteztem azokat a stílusokat, melyek nekem fekszenek, amiben jól érzem magam.
Európában és a tengeren túl egyénileg és csoportosan is több helyen kiállítottam. Magyarország közel harminc városában, több ízben is, Budapesten több mint tíz helyen.
Műveim megtalálhatók a Magyar Kincstár tulajdonában, magyarországi  és külföldi múzeumok, magyarországi és külföldi magángyűjtők tulajdonában.

Pálfy István (Putyu) festőművész